Ismét elhangzott, amivel mindannyian próbáljuk nyugtatni magunkat: ha lecsap a klímaváltozás, a technológia majd mindent megold. Van benne logika, még akár igaz is lehet, de önmagában ez így kevés lesz.
Creative Commons: John Kerstholt
Most éppen az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) elnöke mondta azt egy vízbiztonságról szóló konferencián, hogy olyan technikai fejlesztésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a víz minél hatékonyabb hasznosítását. Különösen igaz ez a mezőgazdaságra, ahol a legnagyobb mértékű a pazarlás. Rajendra Pachauri előadásában arról beszélt, hogy az egyre súlyosabb vízhiány közösségek, nemzetek közti konfliktusokhoz vezethet, miközben számos ország nem hajlandó szembenézni a klímaváltozásnak ezzel a nyilvánvaló hatásával.
A testület legutóbbi jelentése szerint a 21. század végére globális átlaghőmérséklet növekedése valahova 0,3 és 4,8 fok közé várható. A jelentős melegedés hatásai felbecsülhetetlenek: szélsőséges időjárási jelenségek, szárazság, árvizek, belvizek, folyók és tavak elszennyeződése, a mezőgazdasági termelés kiszámíthatatlansága, ami veszélybe sodorja az élelmiszerbiztonságot. Ezzel párhuzamosan folyamatosan növekszik a világ népessége, így növekszik nemcsak az energia és a víz, hanem az élelmiszerek iránti igény.
De vajon tényleg elég-e, hogy a technológiai fejlesztésekre várunk? Készen állnak-e a 21. század tudósai arra, hogy valós megoldást szállítsanak, és vajon tényleg csak erre van-e szükség.
A Salon.com egyik szerzője még 2013-ban elmélkedett erről a témáról, és megfontolandó következtetésre jutott. Szerinte semmi értelme azt feltételezni, hogy az emberiség képes lesz meglépni azokat a súlyos lépéseket, amelyek esélyt jelenthetnek hosszú távon a túlélésére. A technológiai fejlesztések mellett arra is szükség van, hogy képesek legyünk lemondani dolgokról, melyeket ma érvágásnak érzünk, de nagy egészben tényleg nem számítanak, ha a tét az emberiség túlélése. Cinikusan említi azt a jelenséget, mikor a fejlett társadalmakban egyes zöldnek titulált lépésekkel próbáljuk nyugtatni a lelkiismeretünket, miközben elveszünk a túlfogyasztásban és mértéktelenül hagyjuk magunk után a hulladékot. A megoldást valahonnan fentről várjuk, talán isteni közbeavatkozás formájában.
Kommentek