Nagy-Britannia távozása várhatóan jelentős változásokat eredményez majd az EU energia- és klímapolitikájában, ami különösen érzékenyen érintheti Kelet-Közép-Európát.

Nagy-Britannia az utóbbi években a kelet-közép-európai országok szövetségesének számított a klíma- és energiapolitikai önállóságról szóló vitákban. Miközben a térség államai a britekkel együtt nagyobb önállóságot szeretnének saját klíma- és energiapolitikájuk kialakításában, az Európai Bizottság, Dánia, Németország és Svédország közös döntést, valamint szigorúbb elvárásokat és azok betartatását várnák el az európai közösség tagjaitól. A britek támogatásának elvesztésével Magyarország pozíciója az Európai Tanácsban is gyengül, mivel a nagy lakosságszámuk miatt nagyobb szavazati súllyal rendelkező államok a másik táborban vannak.

A kérdés az, Magyarország hogyan járul hozzá a 2030-ig teljesítendő uniós célszámokhoz a megújuló energiák, a kibocsátás és az energiahatékonyság területén, és ezt hogyan ellenőrzi az Európai Bizottság. A magyar politika eddig egyértelműen az önálló döntéshozatal és kisebb számonkérés igényét hangoztatta.

Közben Nagy-Britannia és az EU között várhatóan változatlanul megmarad majd a szoros kapcsolat a gáz és a villamos energia területén, illetve az uniós kibocsátás-kereskedelmi piacon is. Jelenleg a felhasznált villamos energiájuk 6 százalékát importálják az EU-ból, a gáznak pedig az 50 százaléka érkezik valahonnan külföldről. Nagy-Britannia ugyanakkor a szabadpiac mellett kardoskodó megmondóember szerepéből egy átlagos lobbicsoport szintjére csúszik majd vissza az uniós döntéshozatalban.

Arra is lehet számítani, hogy átalakul a brit energiapiac összetétele. London sokkal nagyobb szabadságot élvez majd a nukleáris energia területén, a befektetők számára ez ugyanakkor kiszámíthatatlanságot is jelent. Becslések szerint 2020 után évi 500 millió fontba kerülhet Nagy-Britanniának a befektetői bizonytalanság.

A britek eddig is támogatták az atomenergiát és a palagáz kitermelését, de rendre magukra maradtak. Most az uniós piac elhagyásával változnak majd a kereskedelemre vonatkozó szabályok, így enyhülhet például a kínai napelemes rendszerekre vonatkozó EU-s szigor.

A globális klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából a legnagyobb kérdés pedig az, hogy Nagy-Britannia képes lesz-e megtartani vezető szerepét, és továbbra is élharcos marad-e ambiciózus vállalásaival. Ugyan 2008-ban a britek voltak az elsők, akik 2050-re 80 százalékos kibocsátáscsökkentést vállaltak, de ez nem jelenti azt, hogy a Brexitbe belebukó David Cameron kormánya után érkező új vezetés is folytatni fogja a tradíciót. A felállás így is jelentősen változik, hiszen az ország önmagában már nem számít erősnek, globálisan mindössze 2 százalék kibocsátásért felel.

Nagy-Britannia energiabiztonsága ugyancsak meginoghat, hiszen tárgyalási pozíciója egyedül nem igazán erős egy olyan történelmi időszakban, mikor az energiaforrások elosztását ennyire közvetlenül alkalmazzák a nemzetközi politika érdekérvényesítési eszközeként.

via Politico