A párizsi klímatárgyalásokon Brazília különösen ambiciózus vállalásokat tett: 2020-ig 36, 2040-ig pedig 43 százalékkal csökkenti károsanyag-kibocsátását. Brazília fejlődő gazdaságként azért tud ilyen célokat kitűzni, mert valami már korábban elindult.

A 90-es években a brazilok nem kímélték az esőerdőket, hatalmas darabokat hasítottak ki belőle, ami jelentős hatást gyakorolt az éghajlatra. Az erdőirtások felelősek a globális szén-dioxid-kibocsátás ötödéért.

Aztán 2005 és 2013 között az erdőirtás 70 százalékkal visszaesett, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke 41 százalékkal csökkent.

Az erdőirtások a 60-as években kezdődtek, a gazdálkodók így növelték a termeléshez szükséges földterületeket. Hamar kiderült, hogy a kiirtott területeken a talaj nem elég termékeny a hosszú távú növekedéshez, így újabb és újabb területeken irtottak, és egyre nagyobb mennyiségű fa tűnt el a térségből. Akkoriban nem álltak rendelkezésre az ellenőrzéshez szükséges eszközök, a jelenség is újnak számított, így a szabályozást lehetetlen volt betartatni.

2004-ben a kormányzati felmérések kimutatták, hogy az erdőirtás soha nem látott mértékű 44 ezer négyzetkilométert érint évente (az majdnem akkora, mint fél Magyarország), míg a 90-es években ez a szám alig érte el a 20 ezer négyzetkilométert. A kormány ekkor bekeményített, intézkedések sorozatát indították el, hogy megmentsék az Amazonas vidékét. Az ügynek sokat segített, hogy a környezetvédelmi miniszter, Marina Silva, egy egykori környezetvédelmi aktivista volt.

Az érdekes fordulat a történetben, hogy míg a nagy mezőgazdasági cégek azzal riogattak, hogy a környezet védelme érdekében tett lépések miatt nem lehet majd kielégíteni az élelmiszerpiac igényeit, azaz hogy nem tudnak majd elég élelmiszer-alapanyagot termelni, ennek épp az ellenkezője történt. Brazília mára a világ egyik mezőgazdasági nagyhatalmává vált. Mindössze annyi történt, hogy az elhagyott területeket termővé tettek, és a már termelés alá vontak esetében nagyobb hangsúlyt fektetnek a hatékonyságra.

Brazília példáján jól látszik egyrészt, hogy a változás nem jött gyorsan, és az is, hogy politikai szinten kellett meghozni azt a döntést, hogy a környezet védelme prioritást élvez.

via Foreign Affairs