A klímaváltozás történelmében feltehetően fontos mérföldkőként jegyzik majd 2016 szeptemberét. A légkör szén-dioxid-koncentrációja az évnek ebben a szakaszában szokta elérni a legalacsonyabb értékét, hiszen az északi féltekén a fák nyáron nagy mennyiségű szén-dioxidtól szabadítanak meg. Aztán az ősz beköszöntével és a levelek lehullásával az elnyelt szén-dioxid újra felszabadul, és növekedni kezd a légköri koncentrációja. Idén azonban még most sem süllyedt ez az érték 400 ppm alá, és a kutatók szerint a mi életünk során már valószínűleg nem is fog. Olyan még előfordulhat, hogy rövid időszakokra bekúszunk 400 ppm alá, de a havi átlagot tekintve ez majdnem lehetetlen.

2015 márciusában ugyancsak mérföldkövet jegyeztünk, a légkör szén-dioxid-koncentrációja legutóbb akkor lépett át lélektani határt, akkor haladta meg először a 400 ppm-et.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 2016-ban sorra dőltek meg a hőmérsékleti rekordok, és egyre inkább úgy néz ki, hogy 2016 lesz a valaha legmelegebb év.

Ezek az adatok önmagukban talán nem tűnnek fenyegetőnek, de arra mindenképpen felhívják a figyelmünket, hogy napról napra közeledünk egy olyan éghajlathoz, amiről nem tudunk eleget, és már az eddig tapasztalt jeleivel is nehezen birkózunk meg. Elég a szélsőséges forróságokra és szárazságokra gondolni, vagy az árvizekre, viharokra, a biológia sokféleségek összeomlására, fajok kipusztulására, a tengerszint emelkedésére.

via Climate Central