A szintetikus anyagokból készült ruhadarabok mosásakor mikroszálak kerülnek a vízbe, és mivel annyira kicsi a méretük, semmilyen tisztítórendszeren nem akadnak fel, simán visszajutnak a környezetbe, majd elsősorban a tengeri élőlényeken keresztül a táplálékláncba.

A természetes anyagokból, például pamutból vagy gyapjúból is kerülnek apró darabok az óceánokba, a különbség azonban az, hogy ezek idővel lebomlanak. A műszálak viszont nem.

A szintetikus szálak utóéletéből több súlyos probléma is adódik. Egyrészt hajlamosak kötődni a szennyvizekben található káros vegyi anyagokhoz, így például rovarirtó szerekhez vagy égésgátlókhoz, továbbá gyakran már eleve bevonják ezeket vegyszerekkel, hogy valamilyen teljesítménnyel rendelkezzenek, például álljanak ellen a víznek. Számos kutatás bizonyította, hogy azoknál az élőlényeknél, amelyek a szintetikus mikroszálakat elfogyasztják, egyértelmű egészségkárosodás mutatható ki. Példakánt a planktonokat említik, rajtuk keresztül jutnak ezek az anyagok a táplálékláncba, majd kerülnek tovább a halakba és kagylókba.

Arról még nem állnak rendelkezésre kutatási eredmények, hogy a mikroszálak károsítanák az emberi egészséget. Ez nem jelenti azt persze, hogy egy bizonyos ponton a tudomány nem fogja ezt igazolni.

Már elkezdték megalkotni azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak lehetnek a szennyezés megállítására. Létezik egy mosózsák, amibe ha beletesszük a ruhákat, képes bent tartani az egészen apró részecskéket, illetve kitaláltak egy olyan szűrőt is, ami eleve nem engedi kijutni ezeket a szennyeződéseket a mosógépből. Ezeknek az eszközöknek a használata azonban még nem elterjedt, ahhoz pedig, hogy érdemi hatásuk legyen, tömegesen kéne alkalmazni.