A bioüzemanyagokról szóló viták talán soha nem zárulnak le, de most egy olyan valaki foglalt állást a témában, akire érdemes odafigyelni. José Graziano da Silva, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) főigazgatója a vita állandó elemei közül azt emelte ki, amiről talán a legtöbb szó esik.

Élelmiszer vagy üzemanyag?

Nem megy bele az apró részletekbe, elegánsan érint egy-egy fontos gondolatot, például azt, hogy a bioüzemanyagok ellenzői azért tartják veszélyesnek az iparágat, mert szerintük a gyártáshoz szükséges növényi alapanyagok megtermeléséhez olyan mezőgazdasági területeket kell elvonni, ahol amúgy élelmiszert termelnének.

Nem mondja végig az összes érvet, hogy ez az állítás miért nem állja meg a helyét ebben a formájában, de azt se firtatja, még említés szintjén sem, hogy a bioüzemanyagok halmazán belül mekkora különbségek léteznek, hogy mi a helyzet a bioetanollal és a biodízellel. Remekül ráérez, hogy egy véleménycikkben nem az a lényeg, hogy tudományos igényességgel felsoroljon minden szempontot. 

Kimond viszont fontos tényeket. Bioüzemanyagokkal hatékonyan lehet küzdeni a klímaváltozás ellen. A bioüzemanyagok azoknak a társadalmi csoportoknak jelenthetnek fenntartható és megfizethető energiaforrást, akik számára nem elérhető az élelmiszerbiztonság. A bioüzemanyagok – különösen a világ szegényebb régióiban – serkentik a termelést, új munkahelyeket teremtenek, segítik a családi gazdálkodásokat, hozzájárulnak a versenyképességhez.

2013-ban az ENSZ és az OECD adatai szerint globálisan a közlekedési szektorban felhasznált üzemanyag 3 százaléka volt bioüzemanyag. Alkalmazásuk ugyanakkor egyre növekszik, a várakozások szerint 2023-ra kétszer akkora lesz a részesedésük, mint a viszonyítási évnek számító 2007-ben. Egyébként Magyarországon is ekkoriban indult el a bioüzemanyag-ipar.

Tehát ha ezek a várakozások valóra válnak, egyre égetőbbé lesz az életszerű szabályozási környezet kialakítása. A befektetési kedv ösztönzése azt is hozza magával, hogy egy megújuló energiával foglalkozó iparágban az innováció igazán hangsúlyt kaphat, amiből végső soron a klímavédelem profitál, de ami a legfontosabb, hogy okosan kialakított jogszabályokkal meg lehet teremteni az egyensúlyt úgy, hogy az élelmiszeripar ne szenvedjen hátrányt az üzemanyaggal szemben. Sőt, egyszerre lehet elérni azt, hogy több élelmiszerhez és üzemanyaghoz jussunk.

A teljes cikk itt érhető el>>>