Az Egyesült Államokban és Brazíliában is sikereket hozott a bioetanol bevezetése. Munkahelyeket teremt és gazdaságélénkítő hatása van. De mi a helyzet Európában?

Az etanolipar az Egyesült Államokban 2005-ben csaknem 154 ezer munkahelyet teremtett, 5.7 milliárd dollárral növelte a GDP-t, és 3.5 milliárd dollár adóbevételt termelt az államkasszának.

Az etanol története Brazíliában az 1970-es években, a kormány cukornádalapú etanolprogramjával kezdődött, ami hozzájárult, hogy az ország etanoltemelésben második, míg exportban világelsővé váljon. Jelenleg Brazíliában a közlekedésben használt boietanol aránya 40 százalék. Magyarországon 5 százalék.

Az etanol több évtizedes használata világszerte elég tapasztalati bizonyítékkal szolgál arra, hogy alkalmazása biztonságos és gazdaságilag is jövedelmező útja a károsanyag-kibocsátás csökkentésének és a klímaváltozás megfékezésének.

A bioetanol makrogazdasági szinten nem okoz nagy változásokat, hiszen piaci részesedése viszonylag csekély, ugyanakkor Európában regionális szinten nagyon kedvező hatása lehetne. A párizsi klímaegyezmény céljainak eléréséhez 20 biofinomító létrehozására lenne szükség. Ez pedig azt jelenti, hogy lesz 20 olyan régió Európa 20 különböző pontján, ahol egyenként mintegy 2000-4000 új, nem-mezőgazdasági munkahely megjelenésével számolhatunk.

Ha Európa megpróbálná a brazil példát követni, a mezőgazdaság nagymértékű iparosodása volna az egyetlen aggodalomra okot adó tényező, ez azonban nem jelent reális veszélyt. Az etanolt előállító üzemek lehetővé teszik, hogy a kis és közepes gazdaságok annyi gabonát adjanak el nekik, amennyit csak szeretnének, ezért az etanol iránti növekedő kereslet fejlesztésekre ösztönözné a gazdákat.

Elég megnézni mi történt Amerika közép-nyugati régiójában: csőd szélén álló gazdaságok virágoztak fel, egész közösségek kaptak új erőre, a térségbe megindult a tőke áramlása; de ami ennél is fontosabb a jelen szakpolitikai vita keretében az az, hogy a földek több élelmiszert, több üzemanyagot, több energiát és több takarmányt termeltek, mint korábban valaha.

Először is meg kell oldanunk azt a nagyon rosszul tervezett adózási rendszert - az üzemanyagok, az autóvásárlás és a gépjárműfenntartás terén egyaránt -, amely a legkárosabb gázolajüzemű járművekre helyezi a legalacsonyabb terheket, míg a legtisztább bioetanollal működőkre a legmagasabbakat. Az üzemanyagok és a gépjárművek adózási rendszerét olyan módon kell megreformálni, hogy a terhek az üzemanyagok energiatartalma, és úgy a járművek, mint az üzemanyagok károsanyag-kibocsátási mutatója szerint alakuljanak.

Az egyik paradoxon az EU közlekedési vezérelveiben az, hogy a folyékony üzemanyagok közül az etanolt terhelik a legnagyobb, míg a dízelt a legkisebb adóterhek.

Ahhoz, hogy a közlekedéssel okozott klímakárokat felszámolhassuk, Európának tudományos alapokon, józan észen és életképes alternatívákon nyugvó szabályozást és adórendszert kell bevezetnie.

Tekintse meg A bioetanol igaz története című videósorozatunk 3. részét, aztán maradjon velünk, a következő részből megtudhatjuk, hogy az etanol hogyan teszi lehetővé az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

A bioetanol igaz története című videósorozatunkban azt nézzük végig, hogy a közlekedés zöldítése mellett milyen egyéb hatásokkal jár az etanol széleskörű alkalmazása, és hogy miért jelent komplex megoldást Európa számára. A videókban megszólalnak az érintettek, a politikai, a gazdasági és a tudományos élet szereplői bemutatva az iparág sajátosságait a saját szemszögükből, illetve egy gazda is beszél személyes tapasztalatairól.